A csőr és a karom túlnövése:

Csőr és karom túlnövés

A madár csőrének alakja, nagysága, a táplálék megszerzésével és annak felaprózásával van kapcsolatban. A természetben csőrtúlnövés alig fordul elő, mert természetes körülmények között a madár a csőrét mindig kellőképpen használja. A fogságban azonban elég gyakran előfordul, hogy a csőr felső, vagy alsó kávája, vagy mindkettő túlnő. Mihelyt ezt észrevesszük azonnal segíteni kell rajta, mert különben a csőr növekedése olymértékben fokozódhat, hogy a táplálékfelvételt is akadályozhatja, és a madár elpusztulhat. A madarakat kézbe véve, mutató és hüvelykujjunkkal a fejét tartva egy éles ollóval a túlnövést levágjuk. Szükség esetén az operációt megismételhetjük. Olló helyett jó szolgálatot tehet egy éles zsilettpenge is. Előfordul, hogy a madarak deformált, hibás csőralakulással jönnek világra. Ez rendszerint degenerációs jelenség, amely rokontenyésztés következtében szokott előfordulni. AZ ILYEN MADÁR KIÍRTANDÓ!

Vannak exóták, amelyek a természetben náddal, egyéb magas növésű pázsitfűfélékkel és sással benőtt helyen élnek és költenek. Ezeknek a növényeknek a szára kemény, sokszor élesen háromszögletű, és a függőlegesen növő növényzeten mozgó madarak lába, és így a körmük is erősen igénybe vett. A köröm tehát természetes módon kopik. A fogságban ez a fokozott igénybevétel hiányzik, ezért a karmok rendkívül hosszúra megnőhetnek. Ezeket a hosszú karmokat időnként nyírni kell, mert a madarat mozgásában akadályozzák, a madár valahol fennakadhat, s ha ezt időben nem vesszük észre, lábtörést, sőt a madár pusztulását is okozhatja. A madarat kézbe vesszük, a lábát a 4. és 5. ujjunk közé fogva és a világosság felé tartva a túlnőtt karmot megkurtítjuk. A karmokban ugyanis, mint állandóan növekvő szaruképződményben, ér fut egy bizonyos távolságig. Az átvilágításnál látni lehet, hogy az ér meddig terjed a karomban. Ha erre nem ügyelünk és belevágunk az érbe, erősen vérzik, s ez semmi esetre sem használ a madárnak, néha a karom lehullását okozza.

A túlnőtt karmokat leginkább megfelelő méretű, és alakú, ülőrudakkal kerülhetjük el. Nagytestű papagájoknál ez a művelet meglehetősen nehéz, fájdalmas (annak aki fogja a madarat), ezért inkább elkerülendő.