Parazita fertőzések
A paraziták által okozott megbetegedéseket általában könnyebb diagnosztizálni, hiszen gyakran már ránézésre észre lehet őket venni. Az ektoparaziták (külső élősködők), mint a tolltetvek és a különféle atkák, a madarak tollában élősködnek. A tolltetvek elsősorban elhalt hámsejtekkel táplálkoznak. A gazdaállatnak nem ártanak, azonban viszketést okoznak, ami beteges viselkedést válthat ki. Veszélyes lehet azonban a madártetüatkák támadása. A madártetüatkák nappal búvóhelyükön tartózkodnak a repedésekben, hasadékokban, a kalitka, a reptető vagy fészekláda sarkaiban, és éjszaka támadják meg az állatot, amikor is vért szívnak belőle. A nagyfokú vérveszteség a fiókáknál, de a gyengébb felnőtt állatoknál is végzetes lehet. Ha a kalitka tetejére helyezünk egy redős kendőt, akkor az magához vonzza a madártetüatkákat, és jelzi a veszélyt.
A tollcséveatkák főleg a növésben lévő tollak tollgerincébe hatolnak be, és megakadályozzák a tollak további növekedését, mivel a tollak a tollgerinc károsodása miatt nem tudnak teljesen kinőni, viszont nagyon hamar letörnek.
A külső élősködők megjelenésekor a kezelési módszerekről az állatorvost kell megkérdezni. Ugyanez vonatkozik természetesen a férgek okozta betegségekre is. Csak szakszerű állatorvosi terápia segítségével lesznek a papagájok ismét egészségesek. Az élősködő férgek bármikor megjelenhetnek; ezt például az is okozhatja, hogy az ember nyáron kiteszi a kalitkát a szabadba, egy szabadon élő madár elszáll a kalitka fölött, melynek ürüléke a kalitkára hullik és ott is marad. Az orsóférgek, vagy bélférgek gyakori vendégek a madárállományban. A Capillaria - fajok nem annyira veszélyesek, miután elfoglalták a gazdaállatot, mint már az említett orsóférgek, azonban ellenük is fel kell venni a harcot. A galandférgek támadása ritkább, mert a fejlődésükhöz szükség van egy köztes gazdára. A férges megbetegedéseket általában ürülékvizsgálat segítségével ki lehet mutatni. Kezelést az állatorvos útmutatásai alapján végezzük. Az utóvizsgálat (szintén ürülékvizsgálat) a kezelés befejezése után négy héttel feltétlenül ajánlott.
A külső sérüléseket sokkal könnyebb felismerni, itt is tanácsos azonban minden esetben állatorvoshoz fordulni.
Alapszabály, hogy a sebesült, vagy beteg papagájokat elkülönítve helyezzük el, egy "betegkalitkában", és az állatokat csak az etetésnél vagy itatásnál, valamint az orvosság beadásakor zavarjuk. Párok esetében, még ha az egyik állat nem is beteg, nem célszerű elválasztani őket egymástól, hogy a beteg állat ne szenvedjen még a különválástól is.